Léptem a léptedhez igazítom - játékos testi-lelki-szellemi élményséta

Fekete Ágnes lelkész és Michelberger Szilvia nordic walking oktató vezetéséve.

Élni olyan, mint végig menni egy úton.

Amikor megyünk, testsúlyunkat mindig egyik lábról a másikra helyezzük. Testünk egyensúlyát kicsit elbizonytalanítjuk, kitesszük a lábunkat, majd a megérkezés stabil helyzetébe jutunk. Ez az élet jelképe. Kinyúlok, eltávolodom és megérkezem.

Örökké vándorok maradunk.

Nincs meg ebben az életben az a végső, és igazi stabilitás, amire a lelkünk mélyén vágyunk, mert az ezen a világon túl létezik csupán.

Úgy fogjuk a botot, mint ami nem egészen a mienk. Minden lépésnél elkapjuk, beleszúrjuk a földbe, ellökjük magunkat, aztán elengedjük.

Elkap - elenged, elkap - elenged...

Ez egész életünk ritmusa. Ezer és ezer ajándékot kapunk, amit aztán el kell engednünk. Kisgyerekként még fájdalmas, amikor egy mackót elvesztünk, később az, amikor egy állást. Az egész élet az elengedés begyakorlása. Mindig ez történik: kapunk és adunk. Az életnek ez az alaplüktetése.

Párokként is egymást kapjuk, öleljük, de ha nincs meg kapcsolatunkban egy másik gesztus is, az elengedésé, akkor fojtogató lesz minden. Kap és enged, aztán megint... Ez az élet, ezt tanulgatjuk. Nem a miénk semmi, nem ragaszkodhatunk itt semmihez... elkap, elenged.

Ezt mondogassuk magunkban úgy, hogy a szeretetünk szabadságára és mélységére is gondolunk!